Egyik ismerősöm gyereke 1 éves korában érdeklődő, izgága kis rosszcsont volt. Mostanra, 2 éves korára szépen, csendben ül, akkor szól, ha kérdezik, nem mászkál, szófogadó. Leszabályozták, betörték. A mi kis Bálintunk viszont kutyaszar rossz, de rendkívül értelmes és érdeklődő is, igyekszünk nem korlátozni, még akkor se, ha szabályozottan sokkal kényelmesebb volna nekünk, főleg az anyukájának.
Heti kérdésem (a’la sesblog): melyik lesz a boldogabb felnőtt? Remélem nem tévedek (persze mindig bennem van a liberálisos vicc a vonaton utazó gyerekkel, de az a másik véglet).