Általános félreértés övezi a WS technológiát.
Bevágok ide egy választ, amit az MSDEV listára írtam a témában:
A WS nem object remoting, és nem bináris szerződéssel működik.
Az első azt jelenti, hogy a “nem mennek át” a metódusok a dróton, csak az adatok, azokból is csak a publikusak.
A második szerint NEM ugyanaz a .NET komponenst használod a két oldalon, mert XML alapú szerződés van a két oldal között, nem bináris .NET metaadat alapú.
A WS Proxy generátor a WSDL alapján előállít egy olyan osztálydefiníciót, amit az XmlSerializerrel serializálva pont olyan xml áll elő, amit a szerver elvár, és mellesleg amit az ottani XmlSerializer visszaállít egy olyan objektummá, amit a szerveren definiáltál.
Azt kell látni, hogy egyszerű xml adatok szánkáznak a két oldal között, csak az a két oldal megállapodás szerint úgy értelmezi, hogy átalakítja objektummá.
Szóval ha te ugyanazt a komponenst akarod használni a két oldal között, akkor meg kell erőszakolni a ws technológiát, és pont a lényegét, az xml alapú laza csatolást veszíted el.