Én magam voltam már reinkarnációs hipnózison, előjött egy élet, amiből sokat tanultam a mostanira vonatkozóan. De persze lehet, hogy csak a jelen életemből generáltam egy szép másik élet meséjét. Soha nem derül ki, de nekem érdekes tapasztalat volt.
Most viszont Bálint eléggé megfagyasztotta az ereimben a vért.
Előzmény. Vagy fél éve hintázás közben elmesélte a nagymamájának a következőt (szerencsére én is hallottam az egészet):
A motorommal mentem, amikor nekem jött egy autó. Beestem a gödörbe, aztán befagytam. Utána kicsi lettem.
Megjegyeztem magamnak, lehet, hogy egy emlék, de lehet fantázia is.
Adalék: furcsa módon állandóan azt mondja a házunkra, hogy a ti házatok, nem a miénk, ahogy megszokott lenne.
Pár napja fél az autóktól Bálint. Ma napközben elmondta, hogy neki két anyukája van. Akkor ennyiben hagyták, én nem voltam ott. Most míg borotválkoztam és Betti tusolt tovább mondta:
A másik szüleinek barna haja volt, nem fekete, mint a miénk. Akkor már nem ismert minket (keveri néha a még és márt). Volt egy lánytestvére, és két kutyája, meg két macskája. A garázsuk az emeleten volt, nem az udvaron, mint nekünk. Fehér volt a ház, nem olyan téglás, mint a miénk.
Aztán altatáskor elkezdett pityeregni.
“Esett az eső. Azt hittem át tudok menni az úton. Nekimentem egy autónak. Beestem a gödörbe. Féltem, hogy elvisz a víz. (Sír). Aztán jött egy daru, és kivett onnan. Azt nem vitte el a víz, mert az úton állt. Aztán beraktak egy repülőbe. (Sírva) Én veletek akarok élni, nem akarok elköltözni tőletek!”
Miután megöleltem és megnyugodott kicsit, megkérdeztem, mekkora volt ekkor.
“Akkora mint te, de aztán összementem.”
Nem tudom mi ez az egész, de számunkra nagyon megrázó volt.
Update: Betti mondta ma, hogy azt kihagytam, hogy azzal kezdte pityeregve, hogy neki meghaltak a szülei. Az autóbaleset ezután történt időben.