Kibaszott hülye humora van az életnek.
Tegnap este megvettük az autópálya matricát, hogy megyünk vidékre a családhoz a hosszú hétvégére. Bálint már nagyon készült rá, minden napra volt program. Ma este fodrász mindhármunknak. Holnap sajtfesztivál a szülőhelyemen. Vasárnap Állattenyésztési napok, kutyabemutatóval, mindennel Vásárhelyen. Hétfőn-kedden vursli, ugrálóvár, stb.
Nagyon vártuk mind már. Aztán délben, óvoda után Bálint jött haza anyukájával. Az egyik lejtős utcán meglendült a bicaja, és anyukája már nem tudta utolérni. Belezúgott egy 1.5m mély betonárokba. Szerencsére alig volt benne víz. Betti hívott telefonon, hogy ömlik a vár Bálint szájából, menjek eléjük kocsival. Még a házat se zártam be, úgy rohantam.
Addigra már csupa vér volt mindkettő. Bálint szája sérült meg, gyakorlatilag kilyukadt a szája széle, egy pici bőr tartotta csak össze a két oldalt a szája sarkánál.
Helyi orvos, érdi sztk lebaszással az ügymenet be nem tartása miatt, János Kórház sebészet. A kórházban átmentünk egy olyan épületen, ami azt hittem csak a filmekben van, a gettót bemutató filmekben. Szerencsére a sebészet teljesen kulturált hely volt, nemrég újíthatták fel.
Jó óra várakozás után megnézett minket a doktornéni, mondta varrni kell. Sajnos a varrásnál nem lehettünk ott, cipőt lerúgva vitték el, persze hatalmas bömbölés közepette. Tudom, hogy sterilitás, meg minden, de talán könnyebb lett volna viselni neki a szurikat és a varrást, ha ott lehetünk. De mindegy, ez nem az én szakterületem.
Mikor kifelé hozták, durcásan mondta a hordozó legénynek, hogy rakja le, van neki lába. :) Tökös gyerek, pedig még csak alig múlt 3 éves.
Hétvégi program lefújva, pihizünk itthon.
És még egy gondolat az oviról. Mondja az óvónő, hogy ahhoz képest milyen elvont gyerek, jól ismeri a növényeket. Állítom, több növény ismer, mint az óvónő (legalább 50 félét). Nálam biztos, mindig mondja nekem az utcán meg a kertészetben mi-micsoda. Miért elvont? Mert időnként bámul ki az ablakon, és nem reagál, ha szólnak hozzá. Ugyan mi a faszér bámul ki az a gyerek? Nem lehet, hogy az anyukáját lesi, mikor jön érte? Nem lehet, hogy két hét alatt még nem szokta meg annyira az ovit, hogy ne várja az anyukája felbukkanását? Elvont. Imádom, ahogy sokan címkéznek, 0 információ alapján. Főleg egy ilyen pici gyereket. Nem csak a programozó szakmában vannak pályatévesztők. Címke on.
Ja, és még egy gondolat a gödrös mókához. Három álmom volt, ami kb. erről szólt. Mivel egy bő hónapja írom őket, könnyű felidézni. Remélem, ezzel beteljesedett a végzet, és leszállunk a gödrös témákról.
“Bálinttal és másik két gyerekkel egy tó vagy folyó jegén csúszkáltuk. Aggódtam, hogy Bálit alatt beszakad a jég, nem is alaptalanul: beszakadt. Elmerült a vízben, fejjel lefelé, és elkezdett süllyedni le. Furcsa módon nem kapálózott, csak mint egy darab kő süllyedt lefelé. Én valamiért nem tudtam utána menni, mintha fogott volna a jég (nem voltam mellette, hanem pár méterrel arrébb).
Valamivel később folytatódott a történet: Bálint értelmi fogyatékos lett, habár ott mintha már lány lett volna. Én valamiért nem emlékeztem semmire, barátaim mesélték el mi történt. Azt hiszem teljesen szétesett a család, nem voltam már együtt Bettivel sem. Ahogy mesélték úgy éreztem, mintha kandi kamera lenne az egész, rá is kérdeztem nem valami eszelős szivatásról van-e szó? De mondták, hogy nem.
Bálint biciklivel ment át egy keskeny fahídon, és beleesett a vízbe. Ott is fejjel lefelé, és belefúródott az iszapba a feje. Ott én rángattam a vízből, de ennek nem emlékszem a végére.
Egy atomháborús álmomban meg egy patakba esett bele, de ott nem volt nagyobb gond.”
De persze ez semmiség ahhoz képest, hogy egy kedves barátomnak ma temették a 33 éves fiát…