Elmesélem Bálint kisfiam kálváriáját, amely sajnos még nem ért véget, de remélem már a kilábalás irányába tart.
Egy hete feleségem észrevette, hogy piros Bálint egyik szeme. Megnéztük, volt benne egy kis fekete pötty. Megpróbáltuk óvatosan zsebkendővel kiszedni, de nem sikerüt. Háziorvos felhív, azt mondja, menjünk be hozzá beutalóra, aztán az érdi szemorvosi rendelőbe (a’la SZTK). Hogy ilyenkor mi a francnak kell körbeutazni a vidéket, érintve a háziorvost is, miért nem lehet valahogy elektronikusan intézni a dolgot, nem értem, de mondjuk, hogy értem (fontosabb dolgokra sincs pénz).
Rendelőben szimpatikus, kb. 70 éves néni az orvos (nem túlzok, tényleg szimpatikus volt, és tényleg 70 éves). Megnézi, hát, van benne valami. Érzéstelenítő csepp, várakozás, megpróbálja megpiszkálni. Bálint persze ugrál, hozzá se tudott érni a pöttyhöz. Láttam, mert én fogtam Bálintot, ott volt a szeme 10 centire tőlem.
Majd mondja a néni, hogy meg is vagyunk, ő most meglazította az idegentestet (láttam, hogy nem, 100%), csöpögtessünk rendszeresen, pár nap alatt ki fogja lökni a szem. Kicsit nyugtalankodunk, de hátha, ő a doki (habár bennem nagyon nincs tekintélyelv, de ebben az esetben nem volt infóm a helyes döntéshez, kénytelen voltam megbízni benne).
Ez volt szerdán. A hétvégén már elkezdtünk aggódni, hogy mennyi idő kell még, hogy kilökődjön?
Főleg, hogy utánaolvasva ilyet találtam:
“… fémtartalmú szemcsék, melyek, ha bennmaradnak [a szemben], körülöttük 1-2 nap alatt rozsdagyűrű, illetve gyulladásos udvar keletkezik a szaruhártyán, s ekkor már sokszor maradandó homállyal gyógyulnak, melyek látásromlást okozhatnak.” Kurvaélet, ez már ilyesztően hangzik.
Ezért hétfőn elmentünk egy helyi magánszemorvoshoz. Pokrócba csavarva Bálintot, helyi érzéstelenítéssel kiszedte a kis darabot, több apró darabban, egy fültisztítő pálcikával (vagy annak látszó tárggyal). Csodálkozott, hogy lehet az, hogy nem szedték ki, és már egy hete benne van? Mondtuk, hogy mi a is csodálkoztunk, de eddig vártunk, elvégre nem mi, hanem a doki mondta, hogy így van ez jól. Azt mondta, menjünk be a Heim Pálba, nézzék meg mikroszkóppal, mert szemre nem lehet garantálni, hogy nem maradt benne semmi.
Bementünk, ott készségesen fogadtak, szerencsére már várni se kellett. Először ott is lehaltak, hogy már egy hete benne van valami, hogy lehet ilyet tenni. Aztán azon, hogy miért piszkálták ki kézzel, ezzel jól felsértve a szaruhártyát, mikor erre van egy kis célszerszám a kórházban, amivel roncsolásmentesen lehet kiszedni az idegentesteket.
Megnézték mikroszkóppal, ehhez még lefogni se kellett szegényt, mert érdekes volt, hogy világít a szemébe a lámpa. Mondta, hogy már nincs benne szemcse, de maradt egy rozsdagyűrű (szabad szemmel kb. 1mm-es), amit viszont nem állnak neki eltávolítani, mert már úgy meg volt kínozva a szaruhártya, hogy nem akarták tovább rongálni. Kapott egy fedőkötést, amit ma szedtünk le. Egy hétig pihentetjük a szemét, akkor újra nekilátnak, és eltávolítják valami fúrónak nevezett szerkezettel a rozsdát.
Nem vagyok kifejezetten jókedvű ezen események miatt, talán azért is írtam az ezt megelőző, kissé pesszimista bejegyzést.
A háziorvos szerint ez már a sokadik panasz az érdi szemészettel kapcsolatban, ő is a Heim Pált javasolja hasonló esetekben (ott dolgozott korábban).
Ami erre még rátesz egy lapáttal, és ami miatt, ha igaz a hír, akkor kibaszottul dühös vagyok fletó bandájára, hogy januártól nem mehetünk a Heim Pálba, mivel nem az a körzetileg illetékes, csak Érdre. Vakuljon meg az ember fia, a szar kezelés miatt. Mondom, nem tudom igaz-e a hír, nem követem a politikát, de attól tartok, a háziorvos jól ismeri, milyen törvényi változások várhatók.