Tegyük fel emailt akarok küldeni egy weboldalról, amiben linkekeket kell elhelyezni, amik hivatkoznak a weboldal urljeire.
Az email generálás a business logic jellegű komponensekben van. Ezeknek nem illik kinyúlkálni HttpContextekbe meg mindenféle webes cuccokba, mert ők nem webes cuccok. De ebben az esetben mégis csak fel kéne dinamikusan deríteni, hol fut a webapp, mert urleket kell generálni.
Ha kézzel passzolom át a szükséges infót, így néz ki a hívási lánc:
ArticleController.ArticleEdit => (innentől BBL, nem web) IArticleManager.UpdateArticle => INotificationManager.ArticleModified => INotificationFormatter.SendNotification
Na, a NotificationFormatternek már tudni kell urleket gyártani, a felette futó website intrinsic property-jei alapján.
Ezt kézzel átpasszolni a teljes láncon ronda. Mi jöhet még szóba? Statikus változók, amit a webapp indulásakor pl. a global.asaxben feltöltök, és a BLL-ben kiolvasom? Nem tetszik, de egyszerű. Utálom a statikusokat, szétborítanak minden tesztet.
Létrehozni egy IWebEnvironment interfészt, amit a tesztekben fake-elek, élőben pedig szintén a web indulásakor betárazok a DI containerbe? Kicsit körmönfont, de ez egy fokkal jobban tetszik.
Ötlet?