Aki valami szakmai érdekesség miatt szokta a blogom olvasni most forduljon ki sürgősen, ez vad lesz egy materiális felfogású ember számára.
Egyik barátom most nézte meg a címbeli filmet. Ezt írta róla:
“Hú, ez tényleg nagyon elborult volt. érdekes játék persze, kicsit megmutat abból, hogy mi is az ember, de nem mer elég messzire menni, nem bír kilépni a saját maga által állított korlátok közül, és ezért nem több, mint egy intellektuális, szürreális, és betegesen romantikus agyjáték.”
No, a film pár ponton tényleg idegesítő, ennek ellenére ha leszedjük róla a felesleges mázat, egész érdekes filozófia bontakozik ki belőle, amely nagyon hasonlít arra, amit én a világról gondolok.
Pár pontban:
Az ember éppúgy képes bármit megteremteni, mint Isten, mivel részhalmaza amannak
A teremtés a földön indirekt, lelassult, a halál után (előtt) viszont azonnali
Ha valaki mennyországot teremt magának, mert olyan gondolatokkal hal meg, akkor abban találja magát
Ha poklot, akkor ott, annak ellenére, hogy valójában nem létezik olyan hely, de megteremthető (mint bármi más)
Ha valaki egy festett világot, mint a filmben, akkor azt
Ami teljesen baromság számomra a filmben, hogy az öngyilkosok automatikusan a pokolba kerülnek. Bár, ha belegondolunk nem teljesen, de nem azért, mert ez egy univerzális törvény, nem. Ez max. azért van, mert sok idióta ember, elsősorban vallási vezetők bebeszélik az embernek a különböző bűnök fogalmát, aztán szerencsétlen halála után szív ezen barmok miatt.
Amint a nő a filmben felfogta, hogy csak azon múlik hol él, hogy mit gondol a világról és magáról azonnal megváltozott minden körülötte, azonnal “átteremtette” a világot, és a pokolból egy szebb világban találta magát. Előtte elhitte, hogy neki a pokolban kell lenni, hisz megmondták neki, az öngyilkosok a pokolra kerülnek, hát megteremtette ezt magának.
Az a durva, hogy ez a földön is így megy, akár hajlandó valaki tudomásul venni, akár nem. 1000x megfigyeltem már magamon és másokon is, hogy állandóan mi teremtjük a világot, és rajtunk múlik milyen körülmények között és milyen lelkiállapotban élünk. Csak sokan nem vállalják a felelősséget a saját teremtményeikért, mindig más az oka a saját kedvezőtlen helyzetüknek, de ők biztos nem.
Sajnos viszont a szülőktől és a környezettől kapott implantátumok, szuggesztiók is befolyásolják az embert, amelyek sokszor erősebb a tudatok teremtésnél. Ekkor azt hiszi valaki, hogy nem ő teremti meg a világot maga körül. Pedig de, csak nem a saját tudatos döntése alapján, hanem a más akaratából, aki beférkőzött a fejébe.
Nagyon sok könyv szól arról, hogy ezt a felesleges szemetet az embernek igyekezni kell lehántani magáról, hogy aztán tényleg úgy éljen, ahogy akar, ne úgy, ahogy a tudatalattija megvezeti. Erről beszél Feldmár, Walsh, Castedana (Don Juan), stb.
Végül egy érdekes történet Janikovszky Éva Felnőtteknek írtam című könyvéből. Azért gépelem most ezt ide, mert jól leírja mennyire irracionális tud lenni az embert a másoktól kapott beteges elképzelések szajkózása során.
Képzeld, fiam, mi történt ma, hát én egészen magamon kívül vagyok, nem is találok szavakat, azt se tudom, komolyan mondom, hogy élő vagyok-e vagy holt! Hát mondom már, most mondom, mért siettetsz?
Szóval tanulja Marika az élővilágot, és egyszerre csak azt kérdezi tőlem, hogy édesanya, mért mondják a felnőttek a gyerekeknek azt a hülyeséget, hogy a kisbabákat a gólya hozza? Így kérdezte! Hát gondolhatod, hogy fordult velem egyet a világ.
Mondom neki, már hogy lenne az hülyeség, Marikám, én is így hallottam kislány koromban, hogy a kisbabát a gólya hozza. Azt mondja erre, hogy akkor engem is átvertek, mert ő már rég tudja, hogy ez hülyeség, hiszen ő decemberben született, a gólya meg ősztől tavaszig Afrikában van, mert költöző madár, és az ide tízezer vagy mennyi kilométer, hát nem röpdöshet minden kisbabával annyit, különösen, mióta annyi gyerek születik, mert gyes van, és tudom-e, hogy egy gólya óránként legföljebb száz kilométert vagy mennyit tesz meg! Hát mit mondjak ennek a kislánynak? Te mit mondtál volna? Mondom neki, Marikám, hát te nem hiszel a te édesanyádnak? Hát hazudtam én neked valaha is? Azt mondja erre, hogy nem, illetve, hogy nem jött még rá, de ez akkor is hazugság, mert ha egy gólya ide is repülne a kisbabákkal, akkor se érti, hogy hogy kerül a gyerek a gólya csőréből az anyja hasába! Így mondta! Ha legalább azt mondta volna, hogy az anyja szíve alá! De a hasába? Hát hol hall ez a gyerek ilyesmit? Gondolhatod, hogy kapott egy pofont! Velem nem fog így beszélni! De hát én már nem bírok vele, csak azt tudnám, hogy ott az iskolában az a sok diplomás tanárnő miért nem tudja valahogy a gyerekeknek megmagyarázni, hogy is van ez! Persze, a legegyszerőbb, hogy megtanítják nekik a gólyát, és a többit meg a szülőkre hagyják.